Újra

2009 február 15. | Szerző: LadySokk |

Belépek az étterem ajtaján. Minden szempár rám szegeződik.
Elindulok a pince felé határozott léptekkel. A jegyárus fiú csak odáig jut a mondanivalójában, hogy kinyitja a száját. Rámosolygok és lemegyek a lépcsőn.
Az ajtó mögül már kiszűrődik a koncert hangja. Jó a hangulat.
Belépek és elégedettséggel tölt el, hogy mindenki engem néz.
Táncos léptekkel a színpad felé indulok.
Tudom, hogy szexi vagyok, és ennek minden percét ki is élvezem. Lépésenként csúsztatom le a kabátomat, fokozatosan kivillantva mélyen dekoltált lila felsőmet. Tökéletesen kiemeli hófehér bőrömet. Hosszú barna hajam minden lépésemnél hullámzik. Rövid szoknyám alól kivillannak combjaim.
Egy székre lerakom a kabátom és besétálok az első sorba.
Szívverésem átveszi lassan a zene ritmusát és elkezdek mozogni. Először a csípőm, majd a lábaim és a kezeim. Lehunyom a szemem és átadom magam az érzésnek.
Két kéz simul a derekamra. Hátrafelé a nyaka köré rakom az én kezeimet. Nem érdekel, hogy ki az, ma nem. Ma csak figyelemre, érintésre, szexre vágyom.
Hozzásimulok. Az ő szíve is a zene ritmusára dobban. Együtt mozdul velem, kezeit rajtam tartva. Átjár az érintése okozta bizsergés, és én feloldódom benne. Hátrahajtom a fejem a vállára és ő belecsókol a nyakamba.
A lábaim majdnem összecsuklanak, de mintha tudná milyen hatással van rám, szorosan átölel és folytatja bőröm perzselését.
Szája határozottan halad az enyém felé. Nem ellenkezem.
Csókjában van valami ismerős íz, valami bódító és fűszeres.
A bor. Az évekkel ezelőtti fűszeres bor a cseresznyefák kertjéből.
Megfordulok. Tudnom kell, hogy nem képzelődöm.
Ugyanaz a szempár. Arcára simítom tenyerem. Ugyanaz a bársonyos bőr.
Visszahúz magához. Újra megcsókol és én rajta keresztül bódulok el a varázslatos íztől.
Engem ölelve kezd el hátrálni, a csókot egy pillanatra sem megszakítva. Amikor kiérünk a teremből kézen fog és elindul.
Bódulattól magatehetetlenül követem. A vágyam követeli, hogy vele tartsak. Bőröm és ölem még ma is emlékszik az érintésére, csókjára, forróságára.
Már nem hallom a zenét, csak fülemben tomboló vérem.
Egyre beljebb megyünk a szűk folyosókon, senki nem jár erre, én se tudom hol vagyunk, teljes a csend.
Az egyik kanyar után befordít a fal elé, és hozzám simul.
Érzem, hogy ugyanannyira akar engem mint én őt. Csókja már nem olyan óvatos, mint a teremben. Beleharap alsó ajkamba. Lábaim megint össze akarnak csuklani az élvezettől, de szorosan tart. Nyelvemet végigfuttatom az övén amire egy halk sóhaj a válasz.
És innentől nincs megállás. Kezei már a felsőm alatt simogatnak. Én is bekéredzkedem az övé alá. Az övet is elkezdem kioldani nadrágján. Megérzem vágya keménységét, forróságát és én is elvesztem a maradék józan eszem.
Felcsúsztatja a szoknyámat, majd hallom ahogy szakad a harisnyám.
Már csak egy leheletnyi csipke választ el az összeolvadástól, mikor fülemhez hajol. “Akarod? Szép vagy Kedves. Kívánlak!”
Esélyem sincs válaszolni, a csipke eltűnik. Egyszerre sóhajtunk a gyönyörtől.
Egyre hevesebb lökéseivel a falhoz szegez. Egyre gyorsul a lélegzetünk, egyre követelőbb a vágy, követeli a beteljesedést.
És megkapja.
Remegve fut végig egész testemen a gyönyör, egy pillanattal később az övén is, levegőt kapkodva egymás nyakába borulunk.
Halkan a fülébe súgom. “Igen.”

—————————————————————————–

Felülök az ágyamban. Testem lángol.
Csak álmodtam? Az nem lehet. Hisz évek óta vágyom, hogy újra megtörténjen.
Meglátom a földön a lila felsőt, a szoknyámat és szakadt harisnyámat.
Nem álmodtam. De egyedül ébredtem.